Part 2 (Sophie)

Ugyan remegő lábakkal, de már helyemet elfoglalva ültem az ablak melletti helyen, mintha tudomást se vettem volna a mellettem ülő jóképű idegenről. Bedugtam a headsetemet a fülembe, hogy semmiféle zaj se zavarhassa meg az utazásomat. A repülő felszállt. Kitekintettem az ablakon. Bármilyen úton vagyok, mindig az ablak mellett ülök, hogy a tájakban gyönyörködhessek. Ez most sem volt másképp. Hegyek és völgyek helyett ínycsiklandozó tejszínhabra emlékeztető bárányfelhők úsztak el mellettünk. Ilyenkor mindig elgondolkodok az élet nagy dolgain. Eszembe jutottak az otthoniak, a csajok, hogy éppen mit csinálhatnak. Ők is biztos nagyon jól szórakoznak. Amy koncerten van, Jessy elutazott, akárcsak én, a többiek pedig dolgoznak vagy éppen tanulnak. Rám pedig New York és számtalan élmény vár. Egy idő után annyira eluntam magam, hogy úgy döntöttem előveszem pink nyakpárnámat és álomra hajtom a fejem. Persze ez se tartott sokáig, ugyanis arra ébredtem, hogy egy kéz gyengéden megérinti a vállamat. Egy pillanatra összerezzentem, és kicsit kómás fejjel ugyan, de körülnéztem magam körül. A mellettem ülő srác szólított.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de amíg aludtál,leesett a táskád és kiborult belőle minden.Gondoltam szólok.-mosolygott aranyosan.
-Te jó ég! Jó, hogy figyelmeztettél, még a végén elhagyom valamimet.
Az egész gép az én holmimmal volt tele. Még a hátsó sorban ülő hölgy lábánál is akadt egy-két szájfény vagy lakáskulcs. A srác nagyon kedves volt,szó nélkül segített felszedni mindent. 
-Köszi, hogy segítettél, nélküled semmire se mentem volna.-mélyen a szemébe néztem, mire kacsintott egyet és én teljesen elolvadtam. Ez az arcomra is kiült, ugyanis rákvörös lettem.
-Amúgy Harry vagyok.
-Szia Harry, én.. Sophie.
-Londonból jöttél?
-Igen.Jelenleg ott élek 4 barátnőmmel.Te is fővárosi vagy?
-Eredetileg nem, de most a munkám miatt kénytelen voltam odaköltözni. És én is 4 haverommal lakok együtt.
-Aha. Meddig leszel New Yorkban?-kérdezősködtem tovább.
-Rövidebb kiruccanást terveztem, pár régi barátomhoz jövök szülinapi partyra. És te?
-A divathétre jövök, üzleti célból. Most próbálom beindítani a karrieremet, de csak négy napig leszek a városban.
-Az nem sok. Így nem sok mindent tudsz megnézni, pedig szívesen bemutattam volna neked pár helyet.- mosolygott és megvillantotta makulátlanul fehér fogait.
-Majd talán máskor.-viszonoztam kedves mosolyát.
Beszélgetésünk itt egy darabig abbamaradt, mivel felszolgálták a vacsorát. Annyira nem voltam éhes, de egy repülőn mit tud tenni az ember, kénytelen mindent megenni. Én is így tettem. Miután mindketten jól laktunk, újból szóba elegyedtünk. Most már sokkal bensőségesebb témákba is beavattuk egymást, mint például a család, a barátok vagy éppen a szerelem. Harrynek (hála az égnek) most nincs barátnője. Ahogy nekem sincs már lassan másfél éve barátom…
Nagyon jól elmúlattuk az időt, elszórakoztunk egymás társaságában. Megnevetettet, szinte az egész gép tőlünk volt hangos. A stewardessnek már kétszer kellett ránk szólnia, hogy halkabban röhögjünk, mert mások pihenni akarnak. Mintha meg se hallottuk volna, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak nevettünk és nevettünk, minden baromságon. Fel se tűnt, hogy a nyolc órás útból már csak egy óra van hátra. Harry és én is jobbnak láttuk, hogy ezt az egy órát inkább arra fordítjuk, hogy összepakolunk magunk körül, ugyanis őskáosz volt. Poharak és takarók a földön…
A gép időben landolt. Harryvel együtt szálltunk le, és még a reptéren is be nem állt a szánk.
-Mit szólnál, ha amíg megkapjuk a cuccainkat beülnénk egy kávézóba?-kérdezte egy kicsit bizonytalanul, láttam, hogy zavarban volt.
-Rendben, menjünk.
Kikértük a kávénkat, ami mindkettőnkre ráfért, ugyanis egy szemhunyásnyit nem aludtunk a repülőgépen, és ez a hosszú út nagyon le tudja fárasztani az embert. 
-Nagyon jól éreztem magam ma veled.-mondta.- Ha nem lettél volna, biztos unalmasan töltöm el ezt a rengeteg időt.
-Amiket meséltél, abból azt szűröm le, hogy te sose unatkozol.-nevettem, mire ő is elnevette magát.
-Az angol humor nagyon jól áll egy ilyen szexi csajnak, mint te.
-Zavarba hozol.- ezt ki se kellett volna mondanom, hiszen látható volt rajtam. Az arcom minden egyes pontját vörös foltok lepték be. És most nem bárányhimlőre vagy pattanásokra gondolok…
Szerencsémre ezt a párbeszédet most hanyagolhattuk, mert a csomagok már vártak ránk. Későre járt már, és a szállodába is időre voltam bejelentve ,így a taxiállomás felé vettem az irányt…Harryvel.
Nekem mindkét bőröndöm nagyon nehéz volt, ő pedig csak egy poggyászt hozott magával, így segített hozni az egyik cuccomat az állomásig, ami nem volt messze. Nem csak jóképű és vicces srác, hanem nagyon udvarias. Mikor odaértünk, épp akkor érkezett egy sárga taxi. Leszólítottam, ahogy azt az amerikai filmekből tanultam. Búcsúzóul egy puszit nyomtam Harry arcára és beszálltam az autóba.
-Vigyázz magadra!-mondta szomorú hangon,intettem neki, majd elhajtottunk.
Nehézz szívvel hagytam ott őt, mivel tudtam, hogy többet nem fogjuk látni egymást. Pedig nagyon megkedveltem. Mondhatjátok, hogy nyolc óra nem elég arra, hogy valakit megkedvelj vagy megszeress, de Harryvel kapcsolatban így éreztem. Talán mégis létezik első látásra szerelem…

A taxival a hotel felé vettük az irányt. Lehet, hogy felelőtlen vagyok, de otthon nem volt időm arra, hogy lecsekkoljam a helyet, ahol aludni fogok, így azt se tudtam, hogy merre tartunk. Mikor már egy órája ültem a taxiban és körülöttem minden sötét volt ( körülbelül este 10 lehetett), csak a város lámpáinak fénye világított be az autó ablakán, elkapott a félelem. Viszont amikor megpillantottam Manhattan városrész hatalmas és csodálatos épületeit, ez az aggódalom seperc alatt elszállt. Ennél már csak akkor lettem nyugodtabb, amikor a sofőr egy hatalmas csilli-villi szálloda előtt lelassított és közölte, hogy megérkeztünk. Nem hittem a szememnek. Egy pillanat alatt vált valósággá az, amiről eddig csak álmodozni mertem. A hotel előtt álltam leesett állkapoccsal, tágra nyílt szemekkel és két bőrönddel a kezemben. Egy pillanatom nem volt még arra se, hogy levegőt vegyek vagy megcsípjem magam, nemhogy arra, hogy szemügyre vegyem a szállodát. A hordárok már cipelték is a holmijaimat, és egy kedves férfi karonfogva vezetett a recepcióhoz. Azt hittem, hogy álmodok, de amikor már a kezemben tarthattam a lakosztály kulcsát, föleszméltem, hogy ez a színtiszta valóság. A szobámba érve az első dolgom az volt, hogy levegyem a cipőmet, ugyanis már nagyon fájt a lábam, pedig direkt nem magas sarkút vettem fel. A szobát már nem borította arany,nem lógtak csillárok a mennyezetről és bársonyfüggönyök se voltak, de így is eszméletes volt. Még ha nem járok sikerrel az üzleti úttal , akkor is érdemes volt eljönnöm, már csak a luxuskörülmények és Harry miatt is.

11óra lehetett, amikor észbe kaptam, hogy holnap este jelenésem van a divatshow-n, és nem ártana pihenten érkeznem. Teleengedtem a kádat vízzel és elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből. Először a kisebből, mert abban voltak a tisztálkodáshoz szükséges piperecuccaim. A másik bőrönddel már nem volt ilyen egyszerű dolgom… Amint kinyitottam a sírás határán álltam.. A miniruhák helyett férfi alsógatyákat pillantottam meg a szivárvány minden színében.Köztudott, hogy nem hordok sem piros, sem zöld, sem kék alsógatyát, sőt semmiféle férfi alsóneműt. Nagyon ideges lettem, a könnyeim patakokban folytak, elvégre egy idegen városban voltam egy idegen ember bőröndjével. Semmi tervem nem volt, hogy miképp fogom visszaszerezni a sajátomat. Az meg még inkább foglalkoztatott, hogy egyáltalán hol van az én csomagom. 
-Gratulálok Sophie, ismét bebizonyítottad, mennyire béna vagy…Jobban kellett volna figyelned, és nem azzal a dögös sráccal beszélgetni..-kavarogtak a szidalmazó gondolatok a fejemben.
Szerencsém, hogy tettem el váltásruhát a másik bőröndbe, így ha nem lennének meg a cuccaim, akkor is fel tudok öltözni csinosan a holnapi eseményre. Kétségbeesve nyúltam a telefonom után, de pontosan én se tudtam, hogy kit hívjak fel. A választásom végül Lillyre esett.
-Szia Lilly, remélem nem zavarlak, de nagyon nagy gondba vagyok…-mondtam sírós hangon.
-Úristen, Sophie! Megint mi a szart csináltál?- éreztem, hogy a hangom őt is megijesztette, pedig Lilly sose esik pánikba (najó, egyszer-kétszer volt már rá példa). 
- A saját bőröndöm helyett egy férfi bőröndje van nálam, ami kiköpött mása az enyémnek.. de pasicuccokkal van tele. Mi tévő legyek?
-Ne aggódj, elég nagylány vagy már. Nézz körül a ruhái között, hátha találsz valami információt, vagy cetlit, amin az elérhetősége található.
-Zsír vagy! Nekem eddig ez eszembe se jutott. Na most leteszem, köszi. Vigyázzatok magatokra!
Miután letettem a kagylót és beszéltem Lillyvel, sokkal higgadtabb lettem. A nyomozósdit pedig későbbre hagytam, helyette inkább beültem a forró vízbe.
Nem hagyott nyugodni a dolog, így tíz perc után kiszálltam, felöltöztem és elkezdtem kutatni a srác csomagjában. Hamar megállapítottam, hogy a ruhái alapján egész jó stílusa van a fiúnak, és kb egyidős lehet velem. A ruhákon kívül nem találtam semmit, csak egy DVD-t. A DVD-re nagybetűkkel rá volt írva, hogy ONE DIRECTION. Gyorsan arrébb is dobtam... Nem igazán kedvelem ezeket a hirtelen lett sztárocskákat, még akkor sem ha angolok. Persze otthon kénytelen vagyok elviselni, hogy néha órákon át az ő zenéjük megy a lakásunkban, mivel a csajok egy része kimondottan szereti őket. Viszont a táskában semmiféle információ nem volt,szóval újra pánikba estem. Ez a dühkitörés már kevésbé volt egetrengető, mint az előző.Mivel körülbelül éjfél lehetett, álmos se voltam, és unatkoztam, arra a döntésre jutottam,hogy ezzel a „jó” kis DVD-vel fogom elütni az időt. Már az első képkockánál felfigyeltem egy göndör hajú srácra..Álljunk csak meg egy percre…Ez lehetetlen…A tvben szereplő srác totálisan hasonlított Harryre, akit ma ismertem meg a repülőn..És még a nevük is azonos…Dehiszen…Ő Harry Styles,és..nálam vannak a cuccai!.Az enyém meg valószínűleg nála. Ez a rengeteg információ, mely fél perc alatt jutott tudomásomra, annyira ledöbbentett, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

Itt van Sophie második része! :)) Jó olvasgatást! Várjuk a komikat is!