Part 2 (Sarah)

Lányos zavaromban nem mertem az arcára tekinteni. Na meg mellesleg nem is sokat láthattam volna belőle, mivel a villanypóznának háttal állt, így tulajdonképpen csak egy sötét árnyékot láttam. Mindenesetre nem kellett nagyon megerőltetnem magam, az alak félelem nélkül, határozottan szólalt meg:
- Szia! Nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam élőben jobb lehet a One Direction, mint a telefonodról..
A hangja olyan lágy volt.. és az illata! Köpni-nyelni nem tudtam, de gondoltam mi baj lehet? Ő szólított le, nyilván akkor beszélgetni is szeretne velem. Nincs mit vesztenem, hát szóba elegyedek vele..
- Hello! Mi tagadás, tényleg sokkal.. életszerűbb!
Elmosolyodott, majd nevető hangon mutatkozott be:
- Zayn vagyok. Zayn Malik. Gondolom már hallottál rólam ezt-azt..
A szívem zakatolt.
- Csupa jót!- mondtam kissé gúnyosan, de viccelődve. -Sarah Green, szólíts csak Sally-nek!
(Csábos mosolyával levett a lábamról.)
- Szép neved van!
- Köszönöm, édesanyámról neveztek el.
- Akkor biztosan édesanyád is ugyancsak ilyen szép!
Na, kezdődik a bókáradat -gondoltam- Nem bírom az ilyen csöpögős fiúkat.
- Igen, nagyon kedves asszony! –válaszoltam kissé visszataszító módon.
De vette a lapot, inkább témát voltunk.
- Nem gond, ha csatlakozom a kiskutyus megsétáltatásához?
- Ó, el is felejtettem. Ő itt Boby. Figyelmeztetlek, bármi rosszat szólsz a gazdijára, vagy rá, azonnal felfal! Szóval légy óvatos, de természetesen csatlakozhatsz hozzánk. Örülnék neki!
- Az elmondottak alapján inkább kétszer meggondolom!
Mindketten nevettünk, közben elindultunk szép lassan hazafelé.
- Nyugi, aranyos srácnak tűnsz, szerintem nem bántani!
- Igenis aranyos vagyok! – válaszolt vissza hevesen. Majd szép szerényen, félénken hozzátette: Remélem lesz még alkalmam megmutatni ezt neked..
Ekkor éreztem úgy, hogy: *Waoh! Úristen! Nem hiszem el! Jézusom!*
- Én is remélem! – ez a mondatom kissé hidegre sikerült, ugyanis arra koncentráltam, hogy leplezzem nagy izgatottságomat.
Egy-két percig nem szólt hozzám, majd megbátorodva kibontakozott. Én is elmondtam magamról mindent. Nagyon jól elbeszélgettünk, nagyjából mindenről, ami csak az eszünkbe jutott. De tényleg, a világ minden dolgáról: ételek, italok, filmek, zenék, állatok, természet, gazdaság, filozófia és még sorolhatnám.. Nem tudom leírni mit éreztem. Ilyen még nem volt velem. Hogy ennyire jól érezzem magam valakivel, akit akkor látok először, és lássuk be, valószínűleg utoljára is. Mivel szó esett arról is, hogy hol lakok, lovagiasan haza is kísért. De ott… ott.. én megijedtem. Egyszerűen nem tudtam mit mondjak neki, hogy búcsúzzak el. Talán az a legtisztább, ha azt mondom ki, amit érzek.
- Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam. Jó volt beszélgetni, na meg persze örülök, hogy megismerhettelek, Zayn!
- Úgy szintén! Még látjuk egymást!
- Igen?! – kérdeztem meghökkenve, de boldogan, ami kivehető volt a hangomból. Ő csak elmosolyodott, dobott egy rejtett kacsintást nekem, aztán elköszönt:
- Szia, Sally!
- Szia! és vigyázz magadra!- kiáltottam utána. Amikor az utca végére ért, mintha a távolból egy puszit küldött volna.. Én pedig csak integettem neki, integettem, mint egy hülye. Nem tudom mi 

ez az érzés, de azt hiszem, szerelmes vagyok…

Elnézést kérek mindenkitől, hogy csak most tudtam felrakni. :$ Pedig Sarah már pénteken küldte, csak internet problémáim voltak.. :) Olvasgassatok csak és várjuk a komikat! :D